Saturday, September 25, 2010

Zárójelentés

Nothing lasts forever - mondják a buddhisták, és mennyire igazuk van! Sajnos a mi, közel 4 hetes utazásunk is végetért. Így, egy utolsó bejegyzésben, megprobálunk összegezni pár tanulságot, okosságot, amit az utazásunk alkalmával sikerült megtapasztalnunk.

Autóbérlés:
110$ / hét (mi 2 hétre béreltük) – Chevrolet Aveo – Economy Car
150$ - drop off fee charge (a különdíj, mert nem ugyanott adtuk le az autot, mint ahol felvettük)
~300$ biztosítás
+21%: „tax”
Összesen: 820$.
Megtett út: ~3500 km
Benzin: 208$ - a gallonár: 2.78$ és 3.15$ között mozog a 87-es oktánszámú benzinre, kivéve a Death Valley-ben, ahol 4$ feletti áron méregetik.

Tanulság: soha nem szabad reptéren bérelni az autót (9.7 tax helyett, 21% tax-ot fizettunk, amit a biztosításra is rászámoltak...). Lehetőleg ugyanott kell leadni az autót, ahol eredetileg felvettük (ugyanabban a városban). Az autót mindíg teletankkal kell kérni, és teletankkal kell leadni.

Szálloda/Motel (2 fő részére)
Motel árak: 45$ és 80$ között mozognak (plus tax), helytől függően (javarészt inkább az 50$-köröli árkategóriákat részesítettük előnyben).

New York: Bed&Breakfast: 95$/eszaka.
Los Angeles: Jelly Roger Hotel: 100$/éjszaka.
Las Vegas: hétvégen minden szállás duplaannyiba kerül, mint hétközben. Mi hétközben éjszakánként 25$/éjszaka (Circus-Circus), majd 45$/éjszaka (Sahara) fizettünk a hotelért.
San Francisco/El Cerrito: Super 8 motel: 83$/éjszaka.

Tanulság: Ahol lehet (főleg szállodák és motelek esetében) mindig érdemes interneten előre foglalni, ha van rá mód, vagy érdemes telefonon felhívni a helyet és alkudozni az árból.

Nemzeti Parkok:
Mi 80$-ért vettünk egy 1 éves bérletet, ami minden nemzeti parkba érvényes. Ezt akkor éri meg megvenni, ha az utazás során, legalább 4 nemzeti parkot meglátogat az ember (általában egy parkba 20-25$ a legolcsóbb - heti - belépő).

Must see:
New York: Central Park, Brooklyn Heights, Brooklyn Bridge, Metropolitan Museum, Museum of Natural History, Empire State Building, Rockefeller Building, Times Square and Theater District, East Village (by night), Chelsea, Business District, Bryant Park.

Los Angeles: Venice Beach & Venice, Universal Studios, Hollywood Walk of Fame, Sunset Blvd. & Santa Monica Blvd., Beverly Hills.

San Francisco: Alcatraz, Coit Tower, Lombard Street, Haight Street, Golden Gate Park, Lincoln Park.

Par napon belul, lesz majd egy foto/video update, igy alkalom adtan erdemes visszalatogatni...

Monday, September 20, 2010

San Francisco (day 4)

Meg valahol delen foglaltam 2 db. jegyet az Alcatraz borton-sziget turara, es ennek a turanak ma jott el a napja. 11-re kellett leernunk az Embarcadero 33-as dokkjahoz, innen indult a hajo. Nagy tomeg alldogalt mar a helyszinen, mire atvettuk a jegyeket. Egy kis sorbanallas utan mar fenn is voltunk a hajon. Az ut nem hosszu, viszont remek kepeket csinaltunk Friscorol, a Bay es a Golden Gate hidakrol, no meg magarol a szigetrol. Nagyjabol 20 perc utan kikotottunk. A hajon nagyon jol erezheto az a hirhedt aramlat, ami tobbekkozt lehetetlenne tette a szokest errol a helyrol. A csipos suvito szel pedig eszunkbe juttatta Mark Twain hires szavait: eletem leghidegebb telet egy nyaron eltem at San Franciscoban.

A szigetre erve, szinte spontan modon hatalmaba keritett a hely komor hangulata (pozitiv ertelemben ;) Egy pillanat allatt kizartam a fejembol a korulottem nyuzsgo tomeget, majd sajat utunkon indultunk el felfedezni a szigetet. Elobb megneztuk a dokk reszt, ahol kikotottunk, majd megneztunk egy rovid filmet az Alcatraz-rol. Csak ezutan tertunk be a borton valamikori epuletebe, ahol atvettuk a walkmant, ami az ismerteto a kulombozo tortenesekrol, cellakrol, helyisegekrol. Az audio guide nagyon hangulatos, ex-bortonorok es itt raboskodott fickok narraltak a szoveget. Ez abszolut magavalragado. Kis fantaziaval, szinte magam elott lattam az esemenyeket. Ki lehet menni az udvarra is, ahol a rabok kicsit elvezhettek a szabadsagot, es ki lehetett probalni a maganzarkat is, ami mar nyomasztobb erzes volt. A rabok elmondasa szerint, neha meg a varos zaja is elhallatszott a cellakig, ha epp arrol fujt a szel, ami kulon buntetes volt szamukra. Bo 3 orat toltottunk a sziklan, aztan a 37-es dokknal megneztuk a Fishermen's Warf-ot es a fokakat.

Az utolso setank a Golden Gate Park-ba vezetett. Sok varosban jartam mar, de ilyen hangulatos parkot meg soha eletemben nem lattam. Ugyan a japan kertet kihagytuk, az arboretum meg mar bezart, olyan hangulatos reszeken jartunk, amihez hasonlott varosi parkokban eddig nem lattunk. Ketlem, hogy a kepek vissza adjak majd a latvanyt, de erre a parkra mindig orom lesz visszaemlekezni.

Az estet a Lori's-ban zartuk, egy 50-es evek hangulatara epito etteremben. En stilusosan burgert ettem es narancsos milkshake-et ittam, Aniko egy laza cezar salatat meg egy pohar Chardonnay-t ivott.

Sajnos mar nincs hatra csak a csomagolas es a holnapi visszaut Budapestre.


- Posted using BlogPress from my iPhone

Sunday, September 19, 2010

San Francisco (day 3)

Hosszu setak a varosban... El Cerrito-bol metroval az Embarcadero-ig, majd gyalog Union Square-tol, Downtown, Chinatown, Japantown, Haight-Ashbury, Golden Gate Park majd vissza a California-Wan Ness-ig, innen pedig, egy csapat hangos olaszal, Cable Car-al vissza Embarcadero-ig (a jegyet nem kerte senki, es mi sem forsziroztuk, igy megsporoltunk 10 dolcsit).


- Posted using BlogPress from my iPhone

San Francisco (day 2)

Az Enterprise autokolcsonzonel kezdtuk a napot, hogy megerdeklodjuk az atadas reszleteit. Mivel vasarnap lesz a drop-off, a repteret ajanlottak, allitolag ott vasarnap is dolgoznak. Aztan kocsiba be, automata be, es a 80-as stradan mar viharoztunk befele a Bay Bridge-en, be egyenesen a belvarosba.

A Coit Tower-t neztuk meg elsore, ami a Telegraph Hill negyed tetejen magaslik messze az egebe. A kornyekrol remek a kilatas az Alcatraz-ra es a Golden Gate-re, az ido persze tovabbra sem kedvez, csak itt-ott, kibujik neha a nap, de nagyjabol minden kodbe burkolozik. Kesobb meg egy Zeppelint is megpillantottunk, ami ott korozott a varos folott, ok sem lathattak sokkal tobbet.

Mivel a Lombard Street a kozelben volt, ide is leugrottunk. Ez a hires utca, tulajdonkeppen egy zigzagos ut, ket fobb ut kozott, es ugy tunt, hogy aki kocsival erre jar, az itt mindenkepp le akar jonni rajta, hat mi sem voltunk kulonbek. Az utca tenyleg szep, rengeteg viraggal szegelyezve, de mivel egy tipikus turista celpont lett, a vegere a suru tomeg mar nagyon idegesito lett, mindenkinel ott log a fenykepezo gep, mindenki nyomul, mindenki kattogtat, es barhogyis szepitem, mi magunk is ugyanazt csinaltuk ;)

Lombard street utan atgurultunk a Linkoln Park-ba, ami a varos bal felso csucske (eszak-nyugati ;). Itt van egy hatalmas golf-palya rendszer, es rengeteg tura utvonal. Nagyon hangulatos itt setalni, nehol ralatni a Golden Gate-re (nem csak a hidra, hanem magara a szoros bejaratara - tulajdonkeppen a hid innen kapta a nevet) aztan felsetaltunk a California Palace of the Legion of Honor-ig ahol megneztuk az eppen hazasodo parokat, majd legurultunk a nyugati partra ahol megneztuk a szorfosoket, a kutyasokat, a turistakat meg a lazazokat, dobbenet jo kornyek ez is. A Height utcat, ami tulajdonkeppen hippi negyed a vegere hagytuk. Valahol a kornyeken leraktuk az autot elintultunk a Golden Gate Park fele. A Haight street kicsit a London-i Camden-re emlekeztetett, csak itt annyira nem hemzsegtek a turistak, igy joval elhetobbnek, joval valodibbnak tunt, ha lehet ilyet mondani. A rengeteg butik, tetko szalon es kocsma kozott, valahol az utca vegen (vagy elejen) rabukkantunk egy hatalmas, hangar meretu zenei cd, bakelit es dvd boltra. Ha itt valami nem talalhato meg, az valoszinuleg nem is letezik. Aztan ugyanott visszasetaltunk az autoig, es leneztunk a Downtown-ba, megvenni az eddig halogatott Apple termekeket (egy iPad, egy tok hozza meg egy shell a notebookhoz).

Hazafele mar szinte rutinosan kozlekedtem, bar a kod a sav valtasoknal bekavart, megis sikerult haza erni. Felbontottuk a Sierra Nevada-i Pale Ale sorunket, es egy zacsko nachos tarsasagaban kellemesen tehenkedunk a legalabb 3 szemelyes king-size agyunkon.


- Posted using BlogPress from my iPhone

Saturday, September 18, 2010

HWY 1 (day 3) & San Francisco

Mire csorgott reggel az orank, a ket olasz csaj mar elment. A kis recepcion osszefutottunk Sparrow-al, a magyarorszagrol szarmazo hazigazdankal, es a tegnap megbeszeltek alapjan, kiprobalhattuk a 'hot thub'-ot, ami egy 4 ferohelyes kis medence, tele forro vizzel, es az egesz kint van a szabadban, a szikla tetejen, remek kilatassal az oceanra. Nagyon hangulatos volt ott azni, es nezni a fokakat meg a siralyokat. Ezt a latvanyt is bele egettuk a retinankba meg a memoria kartyakba, aztan osszekaptuk magunkat, elbucsuztunk vendeglatoinktol (Pigeon Point Rocks!) es tovabb indultunk, de meg nem San Franciscoba, hanem le delre, megnezni a fokak piheno helyet Año Nuevo-ban, a Cove beach mellett. A tura 2 - 2.5 merfold, de mi megneztuk a szorfosoket is. Jol birhatjak a sracok a hideget (neopremben), mert lazan szorfozgettek a hatalmas hullamok kozott. Paran jottek, paran vacogva mentek, mi meg csak pislogtunk meg fotoztuk a tajat. A North Point kilato helyen aztan egy onkentes par fogadott, kozuluk a szimpatikus osz szakallu szakerto meselt par szot a fokakrol, aztan jol megbeszeltuk az utazas nagy dolgait, tobbekkozt adott par jo tippet San Francisco-hoz (az Alcatraz-t o is nagyon ajanlotta) aztan visszamentunk a kocsihoz, betoltuk a ket megmaradt barackot es elindultunk San Francisco fele.

Az 1-es uton, gyakorlatilag egy ora autozas utan, mar elertuk a varos hatarait. Az autopalyak hirtelen szelesedni kezdtek (egy adott pillanatban asszem 9 savot szamoltam), megjelentek a foluljarok, az aluljarok, es az egesz utrendszer egy kusza, tekeredo spagetti rengetegnek tunt. A Navigon viszont, velem egyutt, kiallta a probat, ez is remek alkalmazasnak bizonyult. A Bay Bridge-en keresztul eljutottunk Berkeley-be, aztan El Cerrito-ba, es a palya mellett, megtalaltuk a Super8-as motelunket. A szoba nagy, az agy hatalmas, minden ahogy megszoktuk amerikaban.

Kis pihenes utan, gondoltuk megnezzuk a Golden Gate-et, kocsiba szalltunk, belottuk a celpontot, es elindultunk. Ketszeresen is megszivtuk, hogy a Golden Gate-en keresztul vezeto utat valasztottuk, mert mindket hid-szakasz fizetos, igy bejutni a varosba 5+6 dollarba kerult, de legalabb elmondhatjuk, hogy atszeltuk a vilag egyik leghiresebb hidjat.

De mivel a Golden Gate Friscoi-i oldalan voltunk, lehajtottunk a dokkokhoz, megnezni a kilatast. Az ido viszont nem az igazi. Cseszettnagy kod van, a hid latvanya igy is magasztos, de egy szikrazo napsuteses nappal egy fokkal boldogabbak lennenk. Csinaltunk par kepet, a tavolban atneztunk az Alcatraz-ra, megneztem magamnak a futokat, aztan tovabb alltunk a Downtown, azaz a kozpontba.

A kozponti resz - downtown - elegge lepattant, van par hajlektalan is az utcan, de ettol fuggetlenul hangulatos. A parkolas horror aron van (vagy flat 20$ folott kezdodik, vagy minden megkezdett 20 perc 2.5$ - asszem dragabb mint Monaco, pedig ott sem volt olcso)

A parkolo kozeleben talaltunk egy szimpi kajaldat. Toltunk egy Cezar + leves combo-t es nem bantuk meg. Aztan nagyjabol mar beesteledett, es csak a California utcan caflattunk a Notre Dame-ig, es bevasaroltunk par joghurtot meg epret.

A haza ut El Cerrito-ban es a sotetben eleg stresszes volt, de mar kezdem kiismerni a stradakat (legalabbis a haza vezetoket).


- Posted using BlogPress from my iPhone

Friday, September 17, 2010

HWY 1 (day 2)

Reggel koran keltunk. Elhataroztuk hogy kiprobaljuk az amerikai reggelit, es miutan kijelentkeztunk a motelbol, atpattantunk a szomszedos Denny's-be, egy tipikus amcsi csaladi etterem-lanc, avagy getto-franchise. En egy 2 dollaros sajtos quesadillast rendeltem, Aniko meg egy jalopeno-s sonkas rantottat. Hoztak kavet, tejet, es a vegere dobbenetesen jollaktunk. Ezek utan azon filoztunk, hogy birjak az amerikaiak a brunch-ot (breakfast+lunch), mert en mar desszertet sem birtam volna enni, nem hogy meg egy ebedet...

Kocsiba szalltunk, es eszaknak indultunk, tovabb az 1-es uton. A szomszedos Santa Cruz-ig jutottunk, ahol megneztuk a tengerbiologiai kutato intezet muzeumat. A muzeum elott ki van allitva egy hatalmas kek-balna csontvaz. Allitolag csak 10 ilyen van a vilagon, mert a kek-balnak a mely vizekben elnek, vedett faj, es nagyon ritkan veti oket partra a sors, mint peldaul ezt a peldanyt, amit valamikor a 70-es evekben talaltak a kornyeki partokon. Egy turavezetovel bejartuk a latogathato reszeket, es megtudtuk, hogy itt foleg a delfinek metabolizmusat kutatjak. Ha jol ertettem jelenleg 2 delfinel dolgoznak, ezeket lattuk is, egy elkulonitett medenceben.

A nap tovabbi reszeben, ugy dontottunk, ha mar California, akkor nezzunk el a Szilikon Volgy-be. San Jose kozeleben, Cupertino-ban meglatogattuk "Az Anyamhajot", azaz az Apple szekhazat. Elmeny volt itt setalni. A bolt ami itt van viszont nem kinal tul nagy valasztekot, de talaltam egy jo autos tartot a telefonhoz, igy a gps-t hasznalva, nem kell tobbe a muszerfalon egyensulyozni az iPhone-al.

Vegul visszatertunk nyugatra, egesz Half Moon Bay-ig, ami egy kis varos, kozvetlen a parton. A varos szelen talaltunk egy kerti szobor muhelyt, ami ugyan zarva volt, de az ut szelen rengeteg fem dinoszaurusz es egyeb allat volt kiallitva, fembol, kobol faragva. Mivel hatalmas kod volt, csinaltunk par hangulatos kepet a szobrok kozott.

Half Moon Bay-ben szallt rank az este es meg nem volt szallasunk. A kornyeken csak draga helyek voltak, ezert ugy dontottunk, hogy az utikonyvben ajanlott Pigeon Point-i hostelt celozzuk meg, es a nagy kodbe, 40 perc vezetes utan meg is talaltuk. A hostel tulajdonkeppen egy vilagito torony kozvetlen szomszedsagaban van (allitolag a lagmagasabb Californiaban). A kornyeken nincs semmi, csak az ocean, es ez a kis felsziget, amin ez az egesz kis epitmeny talalhato. Nekem baromira bejott, es mint kiderult, a recepcios no magyar, pontosabban a szulei 56-ban disszidaltak, es o mar kanadaban szuletett es nott fel, de egesz jol beszel magyarul. Ugyan kozos halonk van (ket olasz csaj van meg a szobaban) csak egy szemelyre fizettunk (28$). Nagyon jo fej volt a magyar-kanadai hazigazda!!

Ugyan meg nappal nem lattuk a helyet, ilyen laza, fiatalos, szorfos helynek igerkezik, pazar kilatassal az oceanra, es reggelre meg egy hot-thub-ot is bekeszitenek nekunk (ez valami kis forro medence lehet, ami kint van a szabadban - mondanom sem kell: kilatassal az oceanra -, es szerintem alternativ szauna kent mukodik, de majd holnap kiderul. Most meg olvasgatunk meg szaritkozunk a hangulatos nappaliban.


- Posted using BlogPress from my iPhone

Wednesday, September 15, 2010

HWY 1 (day 1)

Keson keltunk, lazan es frissen, valahol 60km-re a nyugati parttol. Zuhanyzas, amerikai kave, automata sebvalto, irany Carmel. Nagyjabol 1 ora alatt mar a Pacific Avenue-e autokaztunk, Carmel foutcajan. Ez a kisvaros, ami kozvetlenul a parton helyezkedik, kicsit bohem is, kicsit sznob is egyben, de semmikepp sem az alacsony koltsegvetesu utazoknak talaltak ki. Az utcain setalni nagyon hangulatos volt, sot meg polokat is vettunk egy boltban, de beulni mar nem akartunk sehova. A nagy klasszikus (olcso) kaja lancok, mint Meki vagy Denny's, nincsenek. Sott, valami furcsa torveny meg az utcatablak elhelyezeset is tiltja, igy azok sincsenek (a kukak is lamberiazottak, hogy ne rontsak az osszkepet). Lesetaltunk a partra, egesz az oceanig, es ugyan a nap kisutott, eleg huvos volt a levego errefele, furdeni nem lehet, a viz cseszettul hideg, meg szorfosoket sem lattunk, pedig ez mar a Monterey Bay. Fotoztunk meg parat a hangulatos utcakon, majd tovabb alltunk Monterey fele, ami mindossze 6 km-re van eszakra.

Az egesz Monterey egy kertvaros, es lassan arra kell rajonnunk, hogy egesz California az (pontosabban a lakott teruletei). Itt lementunk a kikotobe, a Fisherman's Warf-nal megneztuk a fokakat meg a kis halasz hajokat, aztan leneztunk a Carney Road-ra, ami Monterey egy hires utcaja, rengeteg zegzugos boltal meg kajaldaval, kicsit a 60-as, 70-es eveket idezte. Itt mar talaltunk egy Starbucks-ot, ami azert is jo, mert ott van ingyen WiFi, es megneztuk jott-e visszajelzes a San Francisco-i foglalasra. Semmi, se kep, se hang... A neten elkezdtuk nezni a tobbi szallas lehetoseget, es lassan ra kellett jonnunk, hogy minden hely a belvarosban foglalt. 15 merfoldre a varostol, Berkeley-ben sikerult foglalnom egy Super8-as motelben egy szobat. Ha holnapig nem talalunk jobbat, itt toltjuk majd az utolso 4 napunkat.

Jelenleg Marina-ban, az ocean parton, epp naplemente utan.


- Posted using BlogPress from my iPhone

Yosemite Nemzeti Park

Egyes allitasok szerint, a Yosemite Nemzeti Park Amerika egyik leglatogatotabb parkja. Es valoban, ahogy elertuk a park teruletet es azon belul a parkolot, maris feltunt a rengeteg auto es az eddig tapasztaltaknal joval tobb ember.

Mivel kelet felol erkeztunk, a Sequoia iranyabol, mi a park deli reszen kozelitettuk meg a helyet. Ilyenkor az ember, egy magas hagon at jut le a volgybe. Ahogy az auto kigordul az alagutbol, rogton parkolo + kilato, ahonnan fantasztikus kilatas tarul az ember szeme ele: a Yosemite volgy szinte teljes egeszeben, az egyik legtavolabbi pontal, a Half Dome-al, ami egyben a park szimboluma is. A volgy mindket reszet hatalmas granit falak szegelyezik, a vegetacio pedig foleg fenyvesekbol all, es a helyre oly jellemzo mamut fenyokkel.

Lenn a volgyben kicsit elveszettek voltunk elso nap. A park teruleten vagy busszal vagy autoval lehet kozlekedni, a buszok 10 percenkent jarnak, es minden latnivalo helyhez, vagy tura utvonal elejere elvisznek. Bringat is lehet berelni, vannak bringa utak is. Kezdetnek elmentunk a Visitor Center-be, es megneztunk egy rovid filmet a parkrol, amit egyaltalan nem bantunk meg. Aztan bolyongtunk meg a setanyokon, meg a bungalok mellett, meg korbejartuk a hires Ahwahnee hotelt ami a 20-as evek vegen epult. Ide allitolag egy evre elore kell foglalni szallast, ha benne akar aludni az ember.

Mivel mar kesore jart, es nem volt szallasunk, elindultunk Mariposa fele, es nagyon bolcsen tettuk, ugyanis a hely nepszerusege miatt, minimal szallas para alakult, es szinte az utolso szobat vettuk ki egy Super8-as hotelben borsos aron, 80 dolcsiert (azert "csak" ennyi, mert nem mukodott a szobaban a legkondi - 308-as). Mariposa az aranylaz idejen alakult, es a foutcajanak egy resze ma is idezi az aranyasok korat. Az uzletek persze kicserelodtek, es kicsit turistas jelleget kaptak, de hangulatos volt itt setalni. Masnap reggel koran keltunk, megreggeliztunk, es nem sokkal 7h utan mar uton voltunk a park fele. Az Upper Yosemite Falls turat valasztottam, amit 6-8h alatt teljesitheto, nagyjabol 11.5 km (oda-vissza) es 820m-es szintkulombseg. Az ut nem volt egyszeru, kellemesen kimeritett mindkettonket. Sajnos a vizesesek latvanyat nelkuloznunk kellett, ugyanis sem az also sem a felso resz nem csorgadozott. Jo indulattal, a felso reszen egy macskapesnyi viz csorgogalt, semmi tobb. Ennyit Amerika legmagasabb vizeseserol... A turat nagyjabol 5h alatt teljesitettuk, ebben benne volt a lejtozes meg fotozas is. Kicsit talan nehezebbnek mondanam mint a kanyon turat, ugyanis sziklasabb, technikasabb terepen kell haladni, es joval meredekebb helyeken. Csak a tav miatt nem volt kimeritobb a kanyon turanal. Miutan leertunk a faluba, sikerult ujra fott kajat enni: paradicsom levest es chilis babot. Mindezt mokusok es a szines madarak tarsasagaban, akik ott futkaroztak a labaink alatt, az asztalok korul. Az allatokat amugy nem szabad etetni. Erre rengeteg tabla figyelmeztet, es 5000$-ig! (nem eliras) terjedo buntetessel, annak aki megszegi ezt. A mokusok nagyon szemtelenek. Kepesek felmaszni az aztalra es ugy kunyizzak a kajat, meg a hatizsakokba is kepesek belenyulni. A park teljes teruleten medve-biztos kukak vannak (ez annyibol all, hogy kinyitva, tulajdonkeppen egy koztes tartaly talalhato, amibe bele kell tenni a szemetet, es innen esik bele a nagy tartalyba a cucc).

Hogy lenyen siker elmenyunk a vizesesekkel kapcsolatban, megneztuk a Brideveil Falls-t is, ami csak egy negyed oras setara van a parkolotol. Itt mar volt nemi viz, de egy nagyobb szello azert ezt is kepes volt eltuntetni.

Nagyjabol ennyit sikerult abszolvalni a hires Yosemite parkbol, es ugy dontottunk hogy nyugatnak indulunk, a part iranyaba, le az 1-es ut aljahoz, Monterey-be. A varostol 50km-re talaltunk egy Motel6-et (56$), holnap innen indulunk eszaknak, San Francisco fele.



- Posted using BlogPress from my iPhone

Monday, September 13, 2010

Sequoia Nemzeti Park

A Sierra Nevada-t atszelve ertunk be, sajnos csak kora delutan, a Sequoia Nemzeti Park teruletere. Three Rivers nevu kis varos iranyabol kozelitettuk meg a parkot, a vadornek felpattintottuk a Grand Canyon-ban megvasarolt 80 dolcsis beleponket, es mar nyiltak is a sorompok, ha lettek volna, mert nem voltak, csak kaptunk egy matricat, terkepet es kedves egymasra mosolygas kozepette mar hajtottunk is tovabb a park teruletere. Az ut egy hosszu szerpentines keringozes fel a hegyre, a kozel 4000 m folotti magassagokba. Az erdonek mesebeli hangulata van. Amikor megpillantottuk az elso meretesebb fenyoket, mar tudtuk hogy eletre szolo elmeny lesz ezekben az erdokben turazni. Majd 1 oras kocsikazas utan sikerult elerjuk a parkolot, ahol tabla figyelmeztet arra hogy ne etessuk a vadallatokat, es a medvek miatt, jol zarjuk el az osszes kajankat. Letettuk az autot, es elindultunk megkeresni a muzeumot (itt mindig van nemi plusz info amihez hozza juthat az ember, meg vegulis erdekes is volt). Aztan tovabb indultunk megkeresni Sherman tabornokot, a kozel 84m magas sequoia-t, ami jelenleg a vilag legnagyobb faja. Par statisztika errol az oriasrol: kerulete 31m, atmeroje (alapnal) 11m, es ami szamomra a legdobbenetesebb: az eletkorat valahova 2300 es 2700 ev koze saccoljak. Ha jobban belegondol az ember, Nagy Sandor még meg sem szuletett, az athéni Parthenon epiteset talan még el sem kezdtek, a keresztenysegnek meg nyoma sem volt, de ez a fa mar boven burjanzott a mai Sierra Nevada teruleten. Nem semmi eletkor, ha tudna beszelni, sok mindent meselhetne.

Bonuszkent, uton vissza a kocsinkhoz, az erdo szelen meglattunk egy oz csaladot, mikozben nyugodtan legeltek meg fuleltek az altalunk keltett hangokra. Termeszetes kornyezetukben talan meg sosem lattam ilyen kozelrol egy oz csaladot, ez is nagy elmeny volt.

A turat a Moro Rock-nal fejeztuk be, ami egy hatalmas szikla, amirol remek a kilatas a park tobbi reszere is. Ellatni messze a szomszedos hegyekre is, de megmaszni ezt a sziklat sem volt hetkoznapi dolog. Ugyan van kiepitett ut, neha a szakadek szelen setal az ember, teriszonyos embereknek semmikepp nem ajanlott.

Boven sotetedes utan ertuk el a park kijaratat, es valamikor este 10 korul hajtottunk le Fresno-ba. Egy Super 8 motelban talaltunk szallast, kozel a belvaroshoz. Holnap indulunk a Yosemite-be.


- Posted using BlogPress from my iPhone

Sunday, September 12, 2010

Halál Völgy avagy a Death Valley

Gus Van Sant-nak van egy mar-mar termeszet filmbe atcsapo dramaja, a Gerry cimu film (aki szereti a lassu, meditativ filmeket annak mindenkepp ajanlom). Ket fickorol szol, akik eltevednek a sivatagban, majd napokon keresztul bolyonganak a semmi kozepen, kulombozo tajak kozott (a veget nem arulom el, nem akarom leloni a poent). Nos, kicsit olyan erzes a Death Valley-ben setalni, mintha a Gerry c. filmben jatszanank a foszerepet. Csak mi szerencsere nem vesztettuk el a kocsinkat...

Vegas-tol a 95-os uton, nagyjabol 200 km-re esik a park keleti bejarata. Az ut az Area 51-hez eleg kozel esik, egy adott pillanatban el is halad valamilyen bekeritett bazis szeruseg mellett. Ezt leszamitva szinte a teljes pusztasagon at haladtunk, neha felbukkant par Joshua fa, meg hegyek a messzesegben. En még egy UFO-t is lattam a tavolban, de ezt ugy sem hinne el senki ;)

Meg a park bejarata elott sikerult utba ejteni Rhyolite nevu szellem varost (amerikaiasan: Ghost Town). Itt Amerika nyugati reszen eleg szep szamban fordulnak elo ilyen kihalt telepulesek. Itt meg valami szalon szeruseget is talaltunk ami kivulrol eleg jo allapotban volt. Be nem lehetett menni, mert korbe volt keritve drot keritessel (ezek ma mar tortenelmi emlekmuvekke lettek nyilvanitva).

Aztan behajtottunk a parkba, le egeszen Furnance Creek nevu turisztikai kozpontig, ahol be lehet szerezni a terkepet meg a szukseges infot. Itt megkerdeztuk a vadortol, hogy hogyan jutunk legkonnyebben a Sequoia Nemzeti parkba, majd tovabb indultunk. A 3 dolog amit megneztunk itt: Zabriskie Point, Dante's View es a Badwater volt.

A Zabriskie Point egy ujabb klasszikus ertelemben vett regi kivansag beteljesulese, ami ritkan esik meg az emberrel, nem azert mert boldogtalan, hanem azert mert az ilyenfajta dolgokbol keves van az ember eleteben. En erre nagyjabol 18 evet vartam.

Az ember szeme eleterulo latvany valoban fantasztikus. Ugyan a taj kietlen es szaraz, a valtozatossaga es sokszinusege megis lenyugozo.

A Dante's Peak a park legmagasabb pontja, boven 2000m a tengerszint folott. Ide nagyjabol 15 merfoldet kellett vezetni, az ut vege egy kanyargos szerpentin. Itt csinaltunk egy 2 km-es turat, fel a csucsra. A latvany innen is dobbenetesen jo, tokeletes a kilatas a volgyre.

A Badwater a park, es egyben eszak amerika legmelyebb, tengerszint allatti pontja, de egyben a legforrobb is. A talaj feher szinu a so kicsapodas miat. Itt be lehet setalni, ha az ember kivancsi a volgy belsejere (a nevet allitolag onnan kapta a hely, hogy a szamarak sem voltak itt hajlandoak inni a vizbol - nem sok hely van a Death Valley-ben ahol vizet talal az ember)

Szept 11 este - Aniko bejegyzese - Az este es a teljes naplemente a Badwater-nel ert bennunket utol. Csodas volt az alkonyatban setalni a sokristalyokon a kietlen taj kozepeben. Az egyetlen termeszetes vizforras amit a Death Valley-ben lattunk, az a mini pocsolya volt amit pool-nak neveztek el. Vize ihatatlan es forro, mint a levego maga. Sotetedes utan is legalabb 40 fok tombolt...

A Badwater utan kifele vettuk az iranyt. Eleg nagy tavot kellet megtenni ahhoz, hogy kijussunk a park keleti oldalan. A kietlen sotetseg es a bennunket korulvevo nagy semmi kisse felelmetesse tette utunkat. Egy adott ponton egy hatalmas bagolyra esett autonk fenycsovaja, mely egybol felroppent. Mind a ketten meglepodtunk tole. Innentol arrol beszelgettunk, hogy milyen egyeb allatok akadhatnak meg utunkba. En azon poenkodtam, hogy Stef letekert ablakan mindjart beugrik egy hiuz, coyote vagy egy prerifarkas. :) Neha atrohant elottunk keresztbe 1-1 kissebb sivatagi eger, de mas alattal nem talalkoztunk. A legszebb az egeszben a sarlo alaku hold, az esthajnal csillag es az egesz egbolt latvanya volt. Ennyire tiszta ejszakai horizontot szerintem sosem lattunk meg. A tejut es az osszes csillag osszhatasa felettunk leirhatatlan latvanyt nyujtott. Stef le is fotozta a holdat, no most jott volna jol egy alvany...de azt persze idaig nem cipeltuk magunkkal. :)

Tankoltunk 10 dollar ertekben az amugy uber draga benzinbol (4 dollar feletti gallonar) mert nem akartunk uzemanyag nelkul maradni a kietlen pusztasagban, a sotet nagy budos semmi kozepen.. A kivezeto ut szelen mar macskaszemeket sem helyeztek el, csak mentunk a sotetben es a halvany sarga, kopasnak indult, napszivta savelvalaszto adott nemi tampontot, hogy hol is az ut es merre fog kanyarodni. Forgattunk egy rovidfilmet errol a Lost Highway szeru jelenetrol, Lynch baratunknak biztos tetszene. :)
Valamivel tobb mint 1 orat haladtunk ezen az uton igy. Az elso nagyobb varosban (Ridgecrest) betertunk ez elso motelbe, de nem vol szabad szobajuk.

Par utcanyival odebb talaltunk egy Mekit, es mivel tudtuk, hogy ahol Meki van, ott ingyen wifi is van, ezert megalltunk es kineztuk, hogy hol a legkozelebbi Motel 6. Szerencsere 600 meternyire volt egy, ahol szoba is akadt (kettonknek 45,99$, adoval 50,60$). Ilyen motel jellegu szallason meg sosem aludtunk es az Amerikai horror filmek alapjan mindig is kivancsiak viltunk, hogy milyen lehet egy ilyen tipikusan amerikai szallason dekkolni. Az elso szinten laktunk, a korfolyosorol medencere nezo szobaban, mely teljesen tiszta es kulturalt volt.


- Posted using BlogPress from my iPhone

Saturday, September 11, 2010

Grand Canyon

A korai keles helyett, egy kevesbe korai keles lett, es mivel reggel 6-tol mar lehetett reggelizni, bedobtunk par szelet vajas lekvarost es indultunk Grand Canyon Village-be. A tav kb. 85 km. Mar reg tervezem hogy leirom az itt tapasztalt furcsasagokat, hat jojjon most egy lista az autos furcsasagokrol:
- nincs villogas az autopalyan, magyaran ha a belso savban haladok, es valaki meg akar elozni, szepen megkerul a kulso savban, anyazas es villogas nelkul (tippem szerint, itt nem tilos jobbrol elozni)
- szinte minden tobb savos uton, a savok, a szokasos felfestesek mellett, kis melyedesekkel is elvannak valasztva, ami cseszett idegesito ha savot valt az ember (kicsit mindig belemegy a gumi, es huppan az auto). Ezekbe amugy kis macskaszemek vannak, igy ejszaka is jol latszanak a savok.
- piros lampanal, ha nincs keresztforgalom sem atkelo gyalogos, lehet jobbra fordulni. Ez nagyon okos, mert elkerulheto a feltorlodas a letero savban (az egyszerre indulo gyalogos forgalom miatt). Ez nagyon tetszik!
- es egy off topic: az arak majdnem mindig nettoban vannak kiirva. Ugyan kicsi az ado, de megis idegesito, hogy fizetesnel hozza jon a "tax", es az ember csak akkor latja mennyit fizet valojaban. Ezt mar New York-ban megszoktuk, de megsem szoktuk meg ;)

A nemzeti park bejaratahoz nemsokkal 9 elott erkeztunk, es a vadortol vettunk 80$-ert egy eves berletet, ami elvileg jo minden nemzeti parkba. Amugy 25$-ba kerult volna az egy hetre szolo, de ha jol ertettuk, az csak ide lett volna ervenyes. Leraktuk az autot, turacucc fel, hatizsakba bapakoltam a 2 liter Powerade-et (itt Gatorade-nek hivjak) es elindultunk a deli peremen, le a Bright Angel turara, azon belul a Plato Point-hoz. A turarol azt kell tudni, hogy kb. 9,2 km lefele menet, majd ugyanott vissza, a szint kulombseg pedig 2 km. Az infonal adtak terkepet, meg par jo tanacsot, aztan 9 utan nem sokkal elindultunk lefele. Elotte talalkoztunk egy szarvas csordaval, cukik voltak. A kaptato lefele csak egy ido utan kezd faraszto lenni, foleg a terdeknek, a folyamatos terheles miatt. Olyan mintha egy vegtelen lepcson menne lefele az ember, a taj es a teny, hogy lefele ereszkedunk a kanyonba viszont mindent karpotol. Kb. 2 km-es tavolsagokban van vizcsap, amire nagy szukseg van, a nagy hoseg es a megerolteto meneteles miatt. Ahogy az ember halad lefele a szikla retegek kozott, egyre jobban kezdi erzi a hely dobbenetes mereteit. A vicces az egeszben, hogy az ember szinte vegig latja a tura veget. Maga a plato egy hatalmas szikla tomb, aminek a legvege kicsit a kanyon fole kuszik, es remek kilatast kinal a Colorado folyora. A ut lefele nagyjabol 3 orat tartott, de majd megnezem a RunKeeper-en (ez egy nagyon remek program, a futastol, a terkkingen es a hegymaszason tul szinte minden utvonal meresre hasznalhato, utolag megnezheto a Google Maps-en az eredmeny, remek alkalmazas). A tura egy adott ponttol kette valik. Az egyik a plato, a masik az Bright tura, ami levisz a folyohoz. Ez utobbi nagyabol 5 km-el hoszabb, de igazabbol a szint kulonbseg adja a tovabbi nehezseget. Mi tudatosan a platot valasztottuk, es kesobb jo dontesnek bizonyult, mert Aniko a vegere igencsak kimerult (a Bright turat amugy sem ajanljak egy napra, csak lentalvassal). A kilato fantasztikus, a folyora jol ra lehet latni, zugott lefele par raft hajo meg 1-2 kenus. Szokasos sztar fotok utan meg elkovettem egy videot is (720p, majd jo lesz az osszeallitasba) Aztan elindultunk a hosszu visszautra. Lassan, de biztosan haladva, delutan 4 korul mar fent voltunk az autonal. Kemeny tura volt, jol esett. Nekem foleg a felfele resz jott be, a kimerito felfele vezeto ut, a teljes kikapcsolas.

Mivel nem terveztem elore az utat, visszafordultunk Vegas-ba. Ezuttal a Sahara-ban talaltunk olcso szallast, a 22-ik emeleten. Kicsit lepattantabb mint a Circus, de a latvany mindenert karpotol, ralatni az egesz varosra. Elso vagyunk egy forro zuhany volt, hogy lemossuk magunkrol a port, de a csapot hiaba forgattuk jobbra-balra, semmi viz nem jott. Gondoltuk ez a Sahara, itt nincs viz, de aztan rajottem hogy kifele kell huzni a csapot, es akkor folyik ;) ilyet meg nem lattam, nagyon trukkos. Holnap innen indulunk tovabb, Area 51-en keresztul, a Death Valley-be.

Stay tuned ;)


- Posted using BlogPress from my iPhone

Thursday, September 9, 2010

Viva Las Vegas!

Az ut Vegas-ba hosszu volt es forgalmas. Kb. 5 ora vezetes utan ertunk be a varosba, a Circus Circus-t konnyen megtalaltuk, mar boven sotet volt, es minden uszott a fenyarban. A szobank a 7-ik emeleten (7706), europai mertekkel kiralyi lakosztalynak tunik: hatalmas halo, hatalmas furdoszoba. Este mar nem sok mindent csinaltunk, lementunk a casino-ba nezelodni meg vettunk egy Jalopeno-s hotdog szeruseget meg egy tucat fankot (ezt majdnem 3 napig ettuk ;) igazi amerikai kaja-kanaan.

Csak masnap reggel indultunk felfedezni a varost, azaz ma. Elobb a Circus vidamparkjat jartuk korbe meg beneztunk a Criss Angel Store-ba (Aniko bespajzolt itt egy CA polot - 10$) aztan a mekiben sikerult netezni egy kicsit (szinte az osszes hotelba fizetos a net). Altalanossagban, szinte minden Casino hasonlo modon van kialakitva: a foldszinten casino es check-in resz, itt-ott boltok meg barok, az also szinten meg tobb casino resz meg bar, feljebb meg a hotel szobak. Minden hely tart kapukkal varja az embert, senki nem kerdez semmit, akar a medencebe is furodhettunk volna barmelyik szallodaban, a parkolo mindenhol ingyenes (kiveve a Fremont street-it, bar ott is talaltunk ingyen parkolot a kozeleben). A Caesar's Palace volt az elso celpont. A grandiozus, romai stilusban kialakitott kaszino egy tokeletes giccs parade (vegulis egesz Vegas az, de en mindig is mondtam: a giccs a boldogsag muveszete, es mi sem bizonyitja ezt jobban mint maga Las Vegas), romai szobrokkal, vizesesekkel, es hatalmas plazaval, amit paradox modon: Forum-nak hivnak. A Forum-ban, filozofalas es politizalas helyett, vettunk egy uj iPod-ot Anikonak, a legujabb 4-es generaciobol - a geekek tudjak mirol beszelek, a nem-geekeknek meg ugy is erdektelen -, remek darab, utolso volt 32-es kiszerelesben, pedig aznap jelent meg, imagine that!

A Caesar utan nagy nehezem sikerult megtalalni a kocsit (a por nepnek kialakitott parkolok jo messze vannak) es atgurultunk a Luxor-ba, ami mar egyiptomi stilusra hajaz, es a fo epulet tulajdonkeppen egy hatalmas fekete piramis nagy fenycsovaval a tetejen. Itt befizettunk egy Criss Angel-Cirque de Soleil show-ra, amiben a magus hozta a formajat. Egyaltalan nem bantuk meg, egyebkent sem valoszinu hogy elofordulna magyarorszagon. Maga a show neha geg elemekre epult, remek kis intermezzokkal kiegeszitve, es persze jo nehany klasszikus trukkel es poenokkal tuzdelve. Aztan megneztuk meg az MGM-et meg a Fremont street-et (ez a regi varosresz, lepattantabb kaszinokkal) aztan mire felmentunk volna a Stratosphere Tower-be, mar elkestunk, ugyanis az hajnali 1-tol bezar (furcsa ez a fogalom Las Vegas-ban, ott ahol ejjel nappal megy a porges). Es persze kiprobaltuk a felkaru rablot is, az 1 centes valtozatat, amivel nyerni ugyan nem lehet, de jo parat porgethet az ember. Osszesen 2 dollart szantunk ra, aztan hajnali 3 korul szethullottunk ;)

Reggel, rovid bevasarlas utan, elindultunk a Grand Canyon fele, at a Hoover gaton at, ahol keszitettunk par remek fotot. Esteledes elott ertunk az Arizonai Williams-be. Ez egy par utcas kisvaros, de mivel a tortenelmi 66-os uton van, es kozel a kanyon deli bejarata, rengeteg ember jon ide, nem tul zsufolt, de azert vagyunk paran. Hotel szobat 60 dolcsiert talaltunk, de ez is full extras (2 dupla aggyal), olcsobb nem nagyon akadt (60$ plusz tax), es nem akartunk mar keresgelni, inkabb a varosra szantuk az idot. Remek kis Road 66-os emlek es szuvenir boltok vannak, par kocsma es vendeglok. A hangulat valahol a vadnyugat es a motoros korszak kozott rekedt, de persze kicsit uzleti jelleggel, a helyiek nagy tobbsege gondolom ebbol el. Van amugy jo par Ghost Town a kornyeken, ezek kihalt varosok, nem lakja mar oket senki (egyenlore egy sem esett utunkba, de most inkabb a termeszet az elsodleges celpont). Holnap koran indulunk tovabb, ha sikerul 5 korul kelni, 7-kor mar indulunk le a kanyonba.

Wednesday, September 8, 2010

Taco, Prérikutya-bozótkosarak és Karácsonyi Golden-West kávé

A LAX repterrol nem volt egyszeru eljutni a hotelhez. Ugyan a tav csak vagy 10 km volt (a varos meretei miatt, ez itt setalo tavnak szamit, persze senki nem setal itt ennyit, rajtunk kivul) tomeg kozlekedest nem talaltunk, csak Shuttle bus-t, taxizni meg valamiert nem akartunk. A vegen, jo 20 perc varakozas utan megjott a Venice-ig kozlekedo shuttle, es kb. 15 perc kocsikazas utan, kezunkben a kulcsal mar at is vettuk a szobat.

Pumukli faterjanak igaza volt amikor azt mondta: Los Angeles kicsit olyan mint egy tehen szar: nagy es lapos. Gondolom a foldrengesek miatt, inkabb alacsonyan epitkeznek. A belvarost (Downtown) leszamitva, az egesz Los Angeles egy kertvaros, olyan meno varos reszekkel mint Hollywood, Malibu, Beverly Hills vagy Pasadena. Es persze ott van a 60-as evekben rekedt Venice. Mi a Marina del Rey-ben laktunk, de gyakorlatilag a Venice beach-tol negyed ora setara. Vasarnap este ki is neztunk a partra, vegig setaltunk Muscle Beach-tol Santa Monica-ig. Meg persze erintettuk az oceant is, ami kurva hideg volt, csak par szorfos nyomult a vizben, de ok is csak neopremben. Elso napunkon az idojaras sem kedvezett, es a nagy tomeg meg a nyuzsges kicsit az egesz parti resz egy gagyi tengerparti udulore emlekeztetett. Aztan par utcaval beljebb, talaltunk egy mexikoi kajaldat es toltunk egy burritot (ezek a mexikoiak olyan takarosak, hogy a gyors kajaldakban mindent frissen foznek, nem ilyen eloregyartott husokkal dolgoznak mint a mekiben).

Santa Monica-bol azert nem volt konnyu haza jutni. Jo masfel oras gyaloglas utan sikerult csak haza erni. Aniko gazdagabb lett egy Saucony futo cipovel (ezt msanap ki is probalta) en meg 3 par futo zoknival (beteges mi?)

2010.09.07
Reggel kimentunk futni egyet a Venice Beach-re, ezt nem hagyhattam ki. Egy 7 km-es kor utan (nagyjabol Santa Monica-ig meg vissza az oriasi Morrison fal-festesig) megkerestuk Toki bungalojat a Venezia Av. 609-alatt. A film remekul tukrozi a hely hangulatat. Gondoltuk becsengetunk, es azt mondjuk a jelenlegi tulajnak, hogy jottunk a szonyegert ;) aztan persze nem csengettunk...

Charlie (elso Hollywood-i spanunk) javaslatara ravettuk magunkat a Universal studio latogatasara. Elmondasa szerint ez kihagyhatatlan ha az ember erre jar, es igaza volt. Az oda ut kalandos volt: 2 busz, egy metro es egy shuttle-al sikerult be erni Universal City-be. A buszozas Los Angeles-ben, szamunkra nagyon szorakoztato volt. 3 dolcsiert vettunk 2 jegyet, aztan azzal utaztunk egesz nap, egyik masik busz sofor mindig adott egy ujabb atszallo jegyet (pedig nem volt napi jegyunk) es ujabb vetel nelkul, mindig tovabb tudtunk utazni. Visszaterve a Universal turara, hatalmas elmeny volt. Aki kicsit is rajong a Hollywood-i produkciokert es erre jar, semmikepp ne hagyja ki. Eleinte egy mozis vidamparknak tunt, aztan mikor korbe vittek a studiokban az eredeti allapotukban meghagyott diszlet oriasok kozott, le esett az allunk. A Peter Jackson terveszte King Kong szimulacio messze tul tett az Avatar-on. Szerintem par ev mulva ilyen lesz (vagy kene legyen) a mozi elmenye. Egy mozgo padlora hajtott ra a kis turabusz amiben korbe vittek, adtak 3D szemuveget, es mindket oldalra kivetitettek a King Kong lakta szigetet, olyan szimulacioval mintha valoban ott lettunk volna, reszesei a jelenetnek, ahogy lezuhanunk a szakadekba mikozben Kong megkuzd a T-Rex-el. Szavakba nem lehet leirni, ki kell probalni. Gyakorlatilag minden amit itt kiprobaltunk, fantasztikus elmeny volt (a Jurrasic Park-os vizi hullam vasut, ami utan tiszta vizesek lettunk, a Mumia hullamvasut - Anikot alig birtam ravenni, de sikerult -, a Simpson vidampark, meg a Terminator emlek film. Keson este indultunk csak el a Hollywood Walk of Fame-et megnezni, a "csillagos" utat. Ez is kihagyhatatlan klise, de a kornyek meger egy miset, de inkabb kettot. Nyugat Hollywood tenleg tele van melegekkel, es igen extravagans a kornyek. Elsetaltunk a Hollywood Boulvard vegeig, majd a Sunset Strip-en vegig a Whisky a Go Go-ig, ami sajnos hetfo este zarva volt. A Viper Room-ba 15 dolcsi volt a beugro, valami americai grunge-metalt nyomo bandak jatszottak, vegul nem mentunk be, de a pult elejeig bejutottunk. Erdekes kis lebuj. Annak idejen Johnny Depp tulajdona volt, illetve itt halt meg River Phoenix, miutan felre adagolt egy speed ball-t. Utban a Sunset-en ratalaltunk a Chateau Marmont-ra is, nagyon hangulatos hely lehet belul, de ez mar a gazdag emberek kivaltsaga. Ejjel keveredtunk haza, utolso busz jaratokkal, es a reggeli jegyekkel, csak a metrora vettunk pluszba, de az is folosleges volt - a forgo ajtok akkor is forognak ha az ember nem csippantja le az ervenyes jegyet vagy berletet.

Reggel elhuztunk az Enterprise nevu auto kolcsonzohoz, ami a repter mellett van. Szerencsere megneztem neten mennyiert lehet autot berelni, mert rendesen megprobaltak lehuzni. Tanulsag: autoberlest mindig online kell intezni!
Atvettuk a Chevy Aveo-t, es elhuztunk a Griffin parkba a Hollywood felirat kornyekere. Van egy tura ami elvisz a kozelebe, de nem akartuk megcsinalni, eleg ratyi ido volt, es indulni kellett Vegas-ba. Kis Olvera utcai kitero utan (LA Mexikoi negyedebol megmaradt kis utcacska tele mexikoi szuvenir boltokal es regi epuletekkel) felbasztuk a napszemuveget, aztan "felve es reszketve" elindultunk Las Vegas-ba...

Last days in NYC

Nos, hol is maradtunk el? Mar nem is tudom... talan az utolso New York-i napunknal, ami kisse zurosre sikeredett. A reggel jol indult, lent a konyhaban osszeismerkedtunk egy Hollywood-i szinesszel, aki Aniko szerint kicsit Jim Carrey-re hajazott, vicces figura volt, aztan mikor megtudta hogy LA-ba tartunk, adott par jo tippet es megprobalt segiteni a szallas foglalasban. A faszinak valami oruletes szovege volt, felhivott par szallodat amit kineztunk, es megprobalta lealkudni az arakat. A vegen persze meg gondolkodora fogtuk, mert a kornyek amit kinezett, valahol nyugat Hollywood-ban (ami elmondasa szerint tele van melegekkel, viszont bohem es muveszi) meglehetosen borsos arakat kinalt. A fickot Charly-nak hivtak, megadta a szamat es azzal bucsuzott, hogy amenyiben meg hetfo este LA-ben leszunk, csorogjunk ra ha van kedvunk meginni vele egy sort. (mint kesobb kiderult, 2 extra New York-i nap miatt, nem jott haza hetfon, igy sajnos buktuk a Charlie-s ejszakat). A szallasfoglalas aztan nem lett tul gordulekeny. Egy Jolly Roger nevu hotelben foglaltam le telefonon a szobat, valahol egy 5-ik sugar uti plaza klotyoja elott (ott talaltunk mukodo ermes telefont). Mint utolag kiderult, nagyjabol fele annyiert is tudtunk volna lakni a Cienega Hotelben, kozel a Sunset Boulevard-hoz. A JR viszont kozel volt Venice Beach-hez, meg kb. 5 utcanyira attol a bungalotol, ahol Toki lakott, a Cohen testverek Nagy Lebowskijaban. (Los Angeles termeszetesen tele van film forgatasi helyszinekkel).

Utolso New Yorki estenken tettunk egy kiados setat a Central Park-ban, a deli reszetol egesz a Jaquline Kennedy Resevoir deli reszeig. Mire visszaertunk, teljesen besotetedett, egy kis to koruli osveny labirintusban mar majdnem eltevedtunk, aztan persze sikerult megtalalni a hidat ami vissza vitt a jardahoz. Nap kozben meg tettunk egy utolso kiterot Brooklyn Heights-ba, at az Atlantic Avenue-n keresztul, megneztuk a parkot, meg odaat Manhattan-t az ejszakai fenyekben, aztan busszal haza, kis setaval East Village-en keresztul. Lefekves elott meg bedobtunk par sort a teton, es bele egettuk a retinankba a tolunk ejszakra fekvo uzleti negyed fenyeit.

Reggel kisse megkesve indultunk a repterre. A hazunk elott gyulekeztek a Pokol Angyalai (a klub epp a szomszed kapuban van, egesz este buliztak a nehez fiúk, de reggel 8-kor mar pattantak a motorra es huztak tovabb). Egy kepet azert sikerult elcsipnem a rengeteg Harley-rol, ami ott parkolt az utcaban. Kicsit feljebb egy faszi a szorf deszkajat igazgatta fel a kocsijara, mi meg szomoruan huztuk a borondjeinket, egeszen a JFK-ig, ahol szukosen ugyan, de sikerult elerni a Los Angeles-i jaratunkat.

Friday, September 3, 2010

Chelsea & Brooklyn Heights

Keso delelott indultunk el megkeresni a West Village-i Crumpler boltot. Nagyon hangulatos a nyugati resz is, szinten laza es regies. Sikerult is akviralni egy taskat, es ezzel azt hiszem mindent megvettem, amit nagyjabol beterveztem.

Tovabb indulva, belebotlottunk a Chelsea negyedbe, benne tobbek kozt a hangulatos Chelsea Matket-el es a felujitott, parkositott ex-vasuttal, ahol jelenleg fuves setanyon lehet egy szintel az utcak folott vegig setalni jo par utcanyit ejszak-del iranyba, vagy forditva. Aztan konnyeden bukkantunk ra a hires Chelsea Hotel-re, ami sok amerikai hiresseg lakhelye volt, jelenleg is itt ulunk a hotel haljaban es tervezgetjuk hova tovabb. Amugy a hotel meglehetosen extravagans a kovacsolt vas erkelyekkel es sotetvoros teglaival, tokeletesen tukrozve az olykor zuros multjat es hirnevet.

Kesobb, teljesen veletlenul, rabukkantunk a Madison Square Garden-re. Be lehet menni a bejaratig, ahol a falakon rengeteg foto talalhato az itteni tortenelmi esemenyekrol (Ali - Fraser meccs, Elvis koncert, Lennon koncert, de meg Papa latogatas is, hogy csak egy par dolgot emlitsek). Tulajdonkeppen a zsido negyedben kerestuk a B&H uzletet, ami allitolag foto-video kanaan, de sajnos mire oda ertunk, mar bezartak. Aztan a patinas Grand Central-on keresztul kijutottunk a Chrysler Epulet ele, ami nem latogathato, de az aljabol is sikerult par jo kepet osszehozni.

Este leugrottunk a Brooklyn Heights reszre, ami a Hudson folyo tulpartjan fekszik, es ahonnan remek kilatas van Manhatten deli reszere. Leultunk a parkba es bamultuk a fenyeket, kozben azon gondolkodtunk hol forgathatta Woody Allan a Manhattan egyik jelenetet, ami valahol a Brooklyn hid labanal jatszodott (szerintem).

Sikerult betartani elso esti igeretunket, es beultunk egy tapas barba valahol a 2-ik sugarut es a 6-ik utca keresztezodesenel. Remek kaja volt, melle toltunk 2 mojitot - Aniko kellemesen becsiccsentett -, aztan az egyik toroknel (vagy indiainal) vettunk meg egy 6-os box limeos sort es felultunk a tetore iszogatni. Tovabbra is remek ido van, labak az asztalon, jobb kezunkben sor, Manhattan meg elottunk, sajnos mar csak ket napig. Vasarnap irany California...

Thursday, September 2, 2010

Metropolitan

A Metropolitan grandiozus. Kicsit a Louvre-hoz lehetne hasonlitani (tematikajat es meretet tekintve). Nem fogom itt reszletezni a kepeket (vagy inkabb memeket) amik itt lathatoak, viszont a tetoteren levo ideiglenes bambusz installacio mindenkepp emlitesremelto. A teraszon, ami onmagaban pazar kilatast kinal a Central Parkra, jelenleg egy hatalmas bambusz takolmany talalhato, amire kello szerelesbe (zart cipo) fel lehet maszni, termeszetesen vezeto felugyeletevel. Sajnos elore kell regisztralni, igy kicsit burokratikus a dolog, ha fel szeretnenk menni, akkor ujra kellene csengetni a beugrot (ami, mint megtudtuk szinten tettszoleges osszeg) es egy masik ajtonal kellene bejelentkezni. Ezt asszem kihaggyuk es megelegszunk a latvannyal. Ropke 2 ora bolyongas utan a muzeumban, felpattantunk az 1-es buszra ami lehozott a 14-ik utcaig, az Union Square kozelebe. A Forbidden Planet boltja hatalmas. Mondanom sem kell, hogy ujra vettem egy kepregenyt, Phil Dick-nek a Do Androids Dream of Electric Sheep? c. 2 kotetes kepregeny valtozatat (ami hozzateszem: ritkasag!). Gy.k. Ez volt az alapja a Blade Runner-nek. Ujabb remek darabbal gazdagodott a gyujtemenyem, es "bonuszkent", a nap hatralevo reszeben cipelhetjuk mindenhova.

A terv a Rockefeller vagy a Crysler building latogatasa, hogy a valtozatossag kedveert esti fenyeiben is megnezzuk a varost. Elotte meg laza kavezgatas, pihenes, aztan irany a teto.

Top of the Rock

East Village talan a legjobb hely New York-ban. Ez a kornyek ahol lakunk, tele van szorakozo helyekkel meg fiatalokkal, de nem olyan steril helyek mint pld a Liszt Ferenc teri mulatok Pesten (ha ha), hanem laza, porgos lebujok, de nem igenytelenek. Ma este, hazafele jovet, toltunk egy 2 szeletes pizza + udito kombot az egyik helyen (2.75$) es kozbe bamultuk a porgest az utcan, remek szorakozas.

Ujabb Bryant parki kiterot kovetve, esteledes utan, sikerult feljutni a Rockefeller tetejere. Pazar az ejszakai kilatas, villoznak a fenyek, pezseg az elet, minden ahogy kell egy nagy varosban. Aki ide latogat viszont jegyezze meg: nappal kell a Top of the Rock-ra jonni, ejszaka meg az Empire State-re. Mi forditva csinaltuk, igy sem rosz, de a Central Park-i kilato miatt, erdemesebb a Rock-ra nappal felmenni. Volt nallunk egy kis kukker, amivel atneztunk a szomszedos epuletekre meg irodakba. Itt ott egy fitnesz terem is felbukkan egy egy szinten, a legfelso irodak meg nagy kerek targyalok, a szokasos irodai elet kellekei - szar ugy ;)

Ma a mekiben zabaltunk, ragaszkodtam hozza, ha mar itt vagyunk a burger hazajaban, egyszer egyunk mekiben. A cucc ugyanolyan mint nallunk, csak a sajtos McRoyal-t Quoter Pounder with chease-nek hivjak - ugye mindenkinek beugrott a Pulp Fiction?

Most fent logunk a teton, es lime-os sort iszogatunk. Az ido remek, a hely meg pezseg, szar rimek egy hosszu nap utan (megihlettek a rapperek a Union Square-rol).

Van egy elmeletem, miszerint minden amerikai zsaru meg muzeum or tulajdonkeppen: Texas-i. Azok az igazi jovagasu amerikai tahok, akik hatarozottak, jopofak, teszik a dolgukat de valojaban olyan igazi amcsi tahok. Fingom sincs miert, de ez az erzesem. Mivel hajnali 1, es a sor is fogytan, asszem elvonulunk szundizni, aztan holnap folyt. kov.

Liberty Statue

A New York-i Szabadsag szobor a tokeletes amerikai klise, olyan mint a Mona Lisa a Louvre-ben. De persze latni kell. Ezert, delelott felverekedtuk magunkat 10 orai Staten Island Ferry-re, ami ingyenes es meglehetosen zsufolt (messze nem olyan laza mint pld. a Hong Kong-i komp Tsim Sha Tsui-ba). Aniko kisse csalodott volt, mert azt hitte lesz egy megallo az Ellis Island-en, de persze nem volt. A kovetkezo vissza jarattal vissza is jottunk Manhatten-be, kiszallas elott star foto a felhokarkolokkal, most meg uton a Metropolitan fele (ha megtalaljuk az 1-es buszt ;)

Location:Whitehall St,New York,United States

Csutortok

A tegnapi nap tobb szempontbol is emlekezetes marad. Egyreszt az Apple "keynote" miatt, masreszt a Central Park-ban elkovetett 5km futasom miatt. Ez utobbi aktivitas kozben hataroztam el, hogy "sosem fogom feladni". Ezt a feliratot olvastam egy ficko polojan, aki lazan elszaguldott melletem, pedig pokoli meleg es paras volt a levego. Futas utan hazaslattyogtunk, reszben gyalog, reszben metroval.

De nem meseltem meg a nap jelentos reszerol. Delelott bejartuk China Town-t es Little Italy-t. Hong Kong utan China Town kisse nevetsges, de volt egy ket jo momentum, pld. a furcsa keleti tarsas jatekot jatszo oregek a Columbusz parkban. Aztan a Soho kovetkezett, a remek kis boltokkal es kavezokkal. A Crumplers bolt kicsit fogszabalyzos volt, csekely kinalattal, sajnos nem talaltam kedvemre valo taskat. Egy 501-es Levis viszont becsuszott, az jol esett :)

Delutan a Guggenheim muzeumba latogattunk. A Wright tervezte epulet kivul belul igen erdekes (spiral temajat feldolgozo remek). Az oreg allitolag tul alacsonyra tervezte a szinteket, es mikor szoltak neki, hogy eggyik masik kep nem fog beferni, egyszeruen csak azt valaszolta hogy "vagjak kette", laza nem? ;)

Egy szo mint szaz, a felso szinteken posztmodern (az mi is?) fotok es video installaciok tomkelege van, amiket en nem ertek, es nemis akarok mar megerteni, a galeriakban viszont van par remek Kandinski es Picasso. Mint megtudtuk nem minden, a muzeum tulajdonaban levo kep, van kiallitva (nem is ferne ki, mert a muzeum onmagaban eleg kicsi) hanem idoszakos jelleggel cserelgetik a kepeket.

Location:E 3rd St,New York,United States